A napkollektor kifejezés tulajdonképpen nap elnyelőt jelent. A szót mégis azokra a berendezésekre használják, amelyek a napsugárzásból meleg vizet állítanak elő. A napelem is napkollektor villamos energiát állít elő.

Síkkollektorok: Speciális bevonattal ellátott vékony fém (általában réz) lemezre csőkígyót, vagy cső rácsot préselnek, amelyben folyadékot keringtetnek. A nap felmelegíti a vékony fém lemezt (abszorbert), amely átadja a hőjét a rápréselt csőkígyóban áramló folyadéknak, ami egy hőcserélőbe vezetve melegíti fel a használati meleg vizet, vagy a fűtési puffertároló vizét, vagy akár a medence vizét. A jobb hatásfok elérése érdekében az abszorber elé néhány cm távolságra speciális üvegfedést helyeznek el és a hátoldalon pedig a hőleadás csökkentése érdekében leszigetelik a kollektor ház és a csőkígyó közötti részt. Ha ez a szigetelés valamilyen szigetelőanyag, akkor hagyományos síkkollektorról, ha pedig a szigetelőanyag vákuum, akkor vákuumos síkkollektorról beszélünk.

Vákuumcsöves napkollektorok: Kialakításuk a termoszhoz hasonló dupla falú üveg cső. A két cső közötti tér zárt és légritka (vákuum). A belső cső feketére festett a jobb hőelnyelő képesség elérése érdekében. A belső csőben történik a hőátadás, aminek többféle módja is létezik .